„…annak örüljünk és azon bánkódjunk, amin kell: a helyes nevelés éppen ebben áll.” (Arisztotelész)
A gyermekkor a fogantatás és születés közötti idő mellett a fejlődés legintenzívebb időszaka, számos, jól elkülöníthető, sajátos szakasszal mind a gondolkodási képességek, mind a személyiség fejlődésének egyéb területein. A családi környezet meghatározó szerepére a PÁROK menüsorban, néhány címszóban már felhívtuk a figyelmet. Mindezek mellett sok szülő a gyermekével kapcsolatos kérdésekben akkor bizonytalanodik el leginkább, amikor az részben elkezd kilépni a féltő, óvó családi környezetből.
A gyermekek többsége legkésőbb 6-7 éves kortól napi 8-12 órát tölt távol a családtól. Fejlődésük szempontjából ezért nagyon fontos, hogy ezt az időt milyen környezetben és mivel töltik el. A szülő felelőssége itt leginkább arra korlátozódik, hogy ezt a környezetet megválassza, vagy a későbbiek folyamán a gyermeknek segítsen ezt megválasztani. De milyen szempontok szerint?
A jó környezet megfelel: egyrészt a gyermek gondolkodási képességeinek és azok hatékony fejlesztésének; másrészt élettani adottságainak; harmadrészt – és egyáltalán nem utolsó sorban – lelki alkatának: leginkább érdeklődésének, szükségleteinek, motivációinak.
Ezek tárgyilagos megítélése a szülő számára – összetett okok miatt – gyakran közel sem egyszerű. A választás felelőssége ugyanakkor az övé. Ezekben az esetekben célszerű szakember segítségét kérni, aki a döntéshez megfelelő, objektív támpontokkal szolgálhat. Különösen ilyen helyzetek a gyermek iskolakezdése, iskolaváltása, pálya-, esetleg sportág választása, szabadidős tevékenysége.
Nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a döntéseknek a gyermek fejlődése és majdani felnőtt élete szempontjából meghatározó a jelentősége, azaz hosszú távú következménye van. Ahhoz, hogy a „annak örüljünk és azon bánkódjunk, amin kell”, a gyermekeknek elsősorban a számukra megfelelő nevelési környezetben kell felnőniük.