„… a túlzás és a hiányosság egyaránt ártalmára van a helyes állapotnak… az egyik rossz a kellő mértéket túllépi, a másik pedig azon alul marad, az érzelmekben éppúgy, mint a cselekvésekben...” (Arisztotelész)

---

A fenti egyensúly az alapja annak, hogy eredményesen tudjuk felhasználni fizikai és lelki energiáinkat. Bizonyos ingerek és szükségletek tartós hiányai éppúgy veszélyeztetik a szervezetet, mint a túlterhelés. Ráadásul az egyik oldalon keletkező mértéktelenség általában más területeken hiányállapotokat eredményez, illetve fordítva. Amennyiben tartósan nem tudjuk megtalálni és fenntartani a megfelelő egyensúlyi állapot, előbb-utóbb megbetegszünk lelki, de nem ritkán fizikai értelemben is. Az egyensúlyvesztés hátterében különböző lelki okok vannak. Ilyenek például:

• önmagunkhoz való viszony;
• énkép-problémák;
• értékválasztási nehézségek;
• kockázatok és rizikótényezők nem kellő ismerete;
• önsorsrontó, önpusztító törekvések;
• teljesítménykényszer;
• környezeti nyomás;
• szereptúlterhelés,
• menekülés;
• rossz időgazdálkodás, stb.

Jó esetben az egyensúlytalanság egyik oldalán valamilyen kiemelkedő teljesítmény áll. Ezek nem ritkán a munkával kapcsolatos eredmények. Eközben azonban a magánélet súlyosan sérülhet. Az egyik oldalon keletkező hiányállapot csökkenti a megküzdési képességet, és előbb-utóbb a másik oldalon jelentkező teljesítményre is hatással lesz. Egyik esete a napjainkban „kiégés” néven emlegetett jelenség. Az egyensúlytalanság tünetei lehetnek például:

• állandó időnyomás és rohanás;
• élénkítő szerek fokozott használata;
• alvási nehézségek;
• étkezési és súlyproblémák;
• beszűkült érdeklődés;
• felszínes emberi kapcsolatok;
• intim kapcsolatra való képtelenség;
• konfliktusok és türelmetlenség, stb.

Ha ilyen jellegű problémában segítséget igényel, keressen bennünket a kapcsolat oldalon megadott számon vagy az elektronikus levélcímen.